FAIL (the browser should render some flash content, not this).

A gyulladásokat régiónkban fog eredetű, és nem fog eredetű gyulladások csoportjaira oszthatjuk fel.

A fog eredetű gyulladások

A fog eredetű gyulladások itteni leírása egyfajta folyamatot alkot, ha a gyulladás súlyosbodik, a gyulladásos folyamatok így haladnak előre:

  1. A fogbél gyulladását a fogszuvasodás mélyre terjedése váltja ki. (a fogbél gyulladása fájdalmas.) A gyulladás a fogbél elhalását idézheti elő. (Az elhalt fogbelű fog nem fájdalmas, mivel abban az idegszál már „nem él”.)
  2. A gyulladás a fog gyökércsúcsán keresztül a gyulladás (tulajdonképpen a baktériumok) a gyökércsúcs körüli szövetekre terjed. Ilyenkor a fog nyomásra és kopogtatásra érzékeny.
  3. A gyulladás a csontban kétféleképpen viselkedhet: kitör a csontfelszín felé, és ekkor csonthártyagyulladás jön létre; a csontvelőben marad, és csontvelőgyulladást generál. A csonthártyagyulladás képe ijesztő lehet a nagymértékű feldagadás miatt. Azt, amikor ez a feldagadás tályoggá változik, vagyis belsejét genny tölti ki, beolvadásnak nevezzük. Utóbbi bár nem gusztusos, de mégis igen kedvező folyamat, a gyógyulás fontos jele (a szervezet legyőzi a gyulladásos jelenséget és elhatárolja azt). A beolvadást meleg borogatással lehet elősegíteni (figyelem, nem hűtéssel!). A beolvadás után a tályogot meg kell nyitni, hogy a benne levő gennyet le lehessen „ereszteni”. A csontvelőgyulladás akkor jön létre, ha a gyulladásos folyamat nem tör át a csontfelszín felé, hanem ellenkezőleg, a csontban marad. Kezelése nehezebb, és következménye is messzebb hatóak, mint a csonthártyagyulladásé.
  4. A gyulladás a lágyszövetekben halad tovább. Tályog vagy a nyaki szövetközi réseken keresztül terjedő súlyos gyulladásos folyamat indul el.

Az itt leírt folyamat csak vázlatos, és nem szükségszerűen következnek be, nem szükségszerűen mennek át a következő fázisba. Ha a kezelés időben megkezdődik, akkor a folyamat előrehaladása nagy valószínűséggel megállítható. Szintén függ a kóros folyamat előrehaladása a kórokozó tulajdonságaitól, a szervezet védekezőképességétől és még számos körülménytől.

További fog eredetű gyulladások

Granuloma – a fog gyökércsúcsi részén elhelyezkedő krónikus gyulladásos képlet. Előfordul, hogy a folyamat gennyessé válik, sipolyozik, de sok esetben nem mutat jeleket. Terápiájáról a fogmegtartó sebészeti kezelések menüpontban tudhat meg többet.

Gócfertőzés, gócbetegség – olyan krónikus gyulladás, amely másodlagos betegséget okoz, mégpedig oly módon, hogy belőle kórokozók (vagy azok méreganyagai) jutnak folyamatosan a szervezetbe. Góc lehet a szervezetben: vakbél, epehólyag, orrmelléküreg, mandulák iletve azok a fogak, amelyek gyökércsatornája nem élő, és nincsenek ellátva megfelelő gyökértöméssel sem.  A kialakuló másodlagos panaszok általában reumás jellegű vagy bőrgyógyászati (ekcéma, foltos hajhullás, stb.) jellegűek.

Phlegmone (e: flegmone): ha a szervezet a kialakult gyulladást nem képes lezárni, letokolni (vagyis pld. tályoggá alakítani), akkor a nyaki kötőszöveti résekbe terjedve igen súlyos gyulladásos kórkép alakulhat ki.

Pericoronitis - a kórkép leggyakrabban az alsó bölcsességfogak előtörésekor alakul ki, ezért bővebben az áttörésben visszamaradt fogak menüpontban olvashatunk róla.