Ajakhasadék: közelebb a gyógyításhoz

Érdekes, hogy a genetikában, az emberi géntérkép tökéletesítésében hogyan kombinálják a klasszikus, száz évnél is hosszabb múltra visszatekintő "veterán" ikerkutatást a legmodernebb high-tech génmanipulációs eljárásokkal. Hála egy brazil ikerpárnak, megint egy lépéssel közelebb kerültünk az ajakhasadék kórokának felfedezéséhez - így talán (egyszer) a gyógyításához is. A genetikusokat lázba hozó, a Nature Genetics nevű szaklapban megjelent cikk egy furcsa testvérpár balsorsáról szól. Az egyik gyerek ugyan teljesen egészségesen született, a másik viszont ajakhasadékosan jött a világra, és annak is az egyik ritka formájában szenvedett: Van der Woude-szindrómás volt. Ahogy Kiss Péter genetikus főorvos lapunknak elmondta, ez a fejlődési rendellenesség az úgynevezett craniofacialis szindróma csoportjába tartozik. Bár csak az 50 százalékuknak van (szerencsére) nyúlajka és/vagy szájpadhasadéka, a gyakorlott szakember számára könnyen felismerhető az alsó ajkon megtalálható két jellegzetes, szimmetrikusan elhelyezkedő behúzódás alapján. Ezek a "lyukak" apró, vakon végződő tasakok, fisztulák kijáratai.

Azt régóta tudják, hogy a Van der Woude-szindróma úgynevezett autoszomális, domináns öröklésmenetet mutató kórkép, melynek oka az 1. kromoszóma hosszú karjának (az ún. 1q32 locusnak) az elváltozása. A brazil egypetéjű ikrek abban segítettek, hogy pontosan meghatározzák - pontosabban százszázalékosan bizonyítják -, melyik a betegségért felelős hibás gén. Hisz egypetéjű ikrekről lévén szó, teljesen azonosnak kellett lenni a génállományuknak is, minden egyes génmolekulának azonos módon kellett volna öröklődnie. A Van der Woude-szindróma csak úgy jöhetett létre, ha közvetlenül a megtermékenyített petesejt "ikerpárra" történő kettéválását követően következett be egyiküknél a mutáció. Amikor összevetette a két gyerek majdnem azonos géntérképét, a cikk szerint ezt a gént találta meg dr. Jeff Murray, az iowai egyetem genetikusprofesszora, aki már 16 éve "vadászott" a hibás génre. A Van der Woude-szindrómát okozó mutáció következtében megváltozott gén egy ez idáig keveset tanulmányozott, IRF6 rövidítésű (interferon regulatory factor) fehérje termelődéséért is felelős.
Az ajakhasadékok genetikai hátteréről már sokat tudnak a tudósok, egy tucatnál is több olyan mutációt ismernek, amelyek e betegség különböző típusaival hozhatók összefüggésbe. A Van der Woude-szindróma azért különösen érdekes, mert sok benne a közös az úgynevezett "nem szindrómás" hasadékosok családjával, azaz amikor a hasadékot nem kíséri más fejlődési rendellenesség - és amely a kórkép megjelenési formájának többségét, mintegy 70 százalékát teszi ki! Sajnos ennek a nem szindrómás csoportnak a pontos okát máig sem ismerik. Tudják persze, hogy van öröklődő komponense, de azt is, hogy a terhesség alatti génmutációk is okai lehetnek, például dohányzás és alkoholizálás következtében. Mások a folsavhiányt is összefüggésbe hozták a betegség kialakulásával - és valószínűleg mindezen tényezők együttesen alakítják ki a végső képet.
Mivel a Murray és munkatársai által megtalált gén, illetve az általa kódolt IRF6 fehérje azért is érdekes, mert részt vesz az immunrendszer vírusfertőzés elleni védekezésében, ezért az ajakhasadékot kutató amerikai tudósok érdeklődése a Van der Woude-betegség kapcsán most a terhesség alatti fertőzések speciális mutagén hatása felé fordult. Ugyanis ha bebizonyosodik az összefüggés az IRF6, a magzati fertőzések mutagén hatása és a hasadékbetegségek között, a diagnosztikus paletta talán ennek a fehérjének a kimutatásán alapuló új terhességi teszttel is bővülhetne. Bebizonyosodhatna: ha ez kóros értéket mutat, akkor a magzat nagy valószínűséggel ajakhasadékkal jön a világra.
Minden apró, a legkisebb sikerrel kecsegtető lépésnek is felbecsülhetetlen a jelentősége a genetikában, ebben az új, az egész gyógyítást alapjaiban megváltoztató, forradalmasító tudományágban. Különösen nem lebecsülendő egy ajakhasadékokat érintő felfedezés, hiszen ez az egyik leggyakoribb és a gyerekek életét nagyon megkeserítő betegség: 700 újszülöttből egy születik nyúlszájjal, szájpadhasadékkal. Nemcsak esztétikai probléma, hanem komoly gondot okoz az arc, a száj, a fogazat fejlődésében, a beszédtanulásban is. Gyermekgyógyász, sebész, fül-orr-gégész, logopédus, pszichológus munkálkodik éveken át, hogy helyrehozza azt a hibát, amely eredetileg egy apró génben keletkezett.
És amely talán előbb-utóbb idejekorán elhárítható lesz.